HiresAli képe

Hinta vagányok

Egy kis séta után becsüccsentünk Ricsi kedvenc hintájába, a gimi előtt.
Törpmanó azonnalkövetelte, hogy anyukája is üljön be a hintába és Apa hintáztassa Őket.
Hát tessék, megtörtént!

HiresAli képe

A rendszeradminisztrátorok megbecsülésének napja

Július utolsó péntekje már tizedik éve System Administrator Appreciation Day, vagyis a rendszeradminisztrátorok megbecsülésének napja.

A System Administrator Appreciation Day célja, hogy elismerjük mindazok érdemeit, akiken az egész cég működése múlik. Mert valljuk meg, másik igazgatót elég könnyen talál minden vállalat, de olyan embert, aki képes a cég informatikai rendszerét működtetni a szerverektől a titkárnő MP3 lejátszójáig, aki bejön szombat este, mert kapott egy üzenetet, hogy valami probléma van az áramellátással - na, ilyen embert nem egyszerű találni.

HiresAli képe

Galéria

Valamelyik nap kiszúrtam, hogy a galéria nem nagyon működik.
Tesz fel véletlen képeket, de azokat nem nagyon lehet megnézni.
Ezen alkalmasint segítek, ha lesz egy kis időm, úgy sem volt a rég frissítve már egy ideje.

HiresAli képe

Az elmúlt időkben történt

Telik múlik az idő. Nagyon nem foglalkoztam a blogolással. Lassan egy éve hozzá se nyúltam. Pedig történés lett volna rendesen, amit leírhattam volna, de nem tettem. Sajnos.
Több dolog miatt sem írtam le dolgokat. Egyrészt, azért mert a lustaságom erőt vett rajtam és nem hagyott a bloggal foglalkozni. Másrészt a munkahelyemen irgalmatlan mennyiségű dolgom lett, miután kedves Hajek Ákos kollégám átment máshová dolgozni, ugyan is az óta én vagyok a valaki, de leginkább az, akibe bele kell törölnie a lábát mindenkinek.

Ezen kívül volt egy viszonylag egyszerű bár igen hosszú előzményekkel bíró műtétem is, ami az óta is napirenden van és nem képes meggyógyulni, és a napi normál, egy hangos kisgyerek és egy roppant nyűgös ellenben nagyon boldogtalannak tűnő barátnő.

Ha ez nem volna elég indok, akkor még takarózhatok azzal, hogy a vállalkozás túl van egy szerver cserén, ami elég sok hetet és rengeteg belefeccelt időt és pénzt igényelt.

Persze ez így töményen nagyon úgy néz ki, hogy egy katasztrófa az egész, de azért jelzem közel sem az. Szép lassan haladunk előre.

Példaként mondom a tegnap estét, amikor is az egyébként beszart kád csapot, amit anno Zsóka szintén magával akart vinni, mint elmúlt életünk közös szerzeményét, végre kéjes vigyorral az arcomon bevághattam a kukába, mert kicseréltük Sanyival egy zsír újra.

De nagyon jó példa lehet az is, hogy gyermekünk lassan 1 éves lesz, van 8 foga, már önállóan jön, megy a lakásban, hol négykézláb, hol két lábon és önhatalmúlag pakol le ki és át mindent, amit el, le vagy ki tud szedni. Megtanult már „pápázni”, tapsolni és fennhangon „babázni”, „anyázni” és „apázni”.

Ha ez a felsorolás mind nem lenne elég akkor azt is elárulom, hogy 1-2 héten belül kicseréljük a 31-es felé eső nyílászárókat is, és ha ez kész van, min két oldal beszigeteljük.

Ennyi nagyjából idénre a terv. Olyan apróságok, hogy kicsempézzük a vécét, mert egy erős hasmenéses gyomorrontásos mutatvány után voltam szíves 1 méter magasan lehányni a frissen festett falat, már nem tűnik nagydolognak.

Egy globális dolgot kifelejtettem, ami nem volt tervezve, csak én balga jóváhagytam egy szerelmes pillanatomban. Egyébként érett már a dolog, csak ez is a nagyléptékű események kategóriájába sorolódik, ugyan is képbe került a szekrénysor cseréje. Oly módon, hogy Zsani eladta az övét, én meg boldogan kihajítanám az enyémet. Némi bartel árán meg Yozéét rávettük, hogy generáljon nekünk egy másikat, oly módon, ahogy az a kisasszony elképzelte. És kőn elindult ez a dolog is. Ha minden igaz Sanyi elviszi valami apróért a szekrénysoromat, így ettől meg is szabadultunk hamar gyorsan, már csak a könyvek sorsa várat magára, de ötlet arra is van.

Ha marad még energiánk ezek mellett, akkor gyereket is nevelünk kicsit, megküzdünk a családtagjainkkal, akik jelzem nagyon elvetemültek és tökéletesen életképtelenek, miközben a maximális nemtörődömséggel és a megígért segítség helyett csak a szarkavarással büszkélkedhetnek.

Ricsi képe

Fogzok vagy mi?

Képzeljétek el mi történt az elmúlt héten.

Békésen rágcsálom az ágyam felső lécét, mert, hogy van ám már egy csomó fogam, mikor is bejön anya, hogy megnézze mit is csinálok, mert, hogy olyan jóságosan csendben vagyok már vagy 5 perce.

Persze, hogy csendben vagyok! Lefoglal a rágcsálnivalóm! Majd ki tudja milyen indítatásból, lehet, hogy tán enni akart adni, bedugta annak a finom édes szirupnak a nyomkodóját a számba. Azért jó, ha tudjátok, hogy ilyen isteni finomságot ritkán kapok, így hamar gyorsan ráharaptam, és nem is nagyon akartam elengedni, amíg anya fel nem sikoltott.

Apa! Apa! Gyere gyorsan!!!
Találtam a gyerek szájában 3 fogat!

Erre apa is berohant és elkezdtek turkálni a számban! Hogy ezekbe mi üthetett, mikor már napok óta köszörülöm az ágydeszkán.

Sosem fogom megérteni a felnőtteket…